,,Csak azok látják meg a világot, a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a  könnyek.''

,,El kell engedned a múltad hogy lehessen jövőd.''

,,Az élet egy háborgó tenger, Melyben csak dolgozik az ember s mire célba talál.... Csónakját felborítja a halál...''

,,Fájni kell a szívnek ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.''

,,Amikor e pár sort írom, könnyek hullnak végig az arcomon, kezem reszket, s szívem oly nehéz, szeretlek Téged, ennyi az egész.''

,,Megszeretni valakit 1 perc is elég, de elfeledni 1 élet is kevés.''

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is akarlak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni...

,,Van egy bűnöm,nem nagy vétek, 2 szó az egész: SZERETLEK TÉGED!''

,,Fáj a lét, a létezés. A lefekvés, az ébredés.Fáj a múlt, fáj a  jelen, mindez azért, mert nem vagy velem!''

,,Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erős, de szíve megszakad, ha azt, akit igazán szeret, szeretni nem szabad.''

,,A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb, amikor gyűlölni akarjuk azt, akit a világon a legjobban szeretünk.''

,,Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet.''

"...Hisz tudod, hogy várok, rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek."

Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is, sosem volt szerelem.

Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.

A lány szerette, a fiú nem.

A lány felnézett rá, a fiú nem.

A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.

A lány sírt végette, a fiú kinevette.

A fiú csak akkor jött rá mit tett,

Amikor a lány sírjára virágot tett...

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok :(

Egy másodperc alatt csókolhatsz, egy perc alatt szakíthatsz, de sohasem felejthetsz!

A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat mialatt próbáljuk újra összerakni...

Sírsz: mert nagyon fáj, ami történt,
Vársz: hogy visszatérjen, akiért megtörtél..
Fekszel: párnák között könnyekkel,
Alszol: magány közt a sötétben.
Álmodsz: arról, hogy majd visszatér, 
Kelsz: úgy h még mindig egyedül élsz.
Reménykedsz: hogy legalább még látod egyszer,
Csalódsz: mert álmodoznod nélküle kell.
Élsz: úgy hogy már nem szeret,
Halsz: mert úgy érzed jobb lesz így neked.

Tudod mi a bánat?

Ülni egy csendes szobában,s várni valakire aki nem jön többé.

Elutazni onnan ahol boldog voltál,s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit,ki nem szeret téged,könnyeket tagadni mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot,soha elnem érni ,csalódott szívvel mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő levelet,sirdogálva várni , soha nem jövő szerelmet.

Mióta elhagytál azóta szívem száll. Célba nem talál csak várva vár. Fáj még a szó mit egykor mondtál, hogy szeretsz, de mégis elhagytál. A pillanat hevében hullnak a könnyeim, sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek. Jó volt veled hidd el, de már nincsenek érzések.

 Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől..

Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem..

Semmit nem felejtünk el, de mindent megbocsátunk.

"Mellettem van, olyan közel, hogy akár meg is érinthetném, de mégis oly távol mintha csak a képzeleteimbe élne."

 „Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.”

„Akarom érezni ahogy csókol a szád,
akarom érezni bőröd illatát.
De csak fekszem az ágyon,
a csöndet hallgatom,
s könnycseppek folynak az arcomon.”

„Könnyes a szemem,
remeg az ajkam,
nem fájdalmat okozni,
szeretni akartam…
Bocsáss meg nekem
szépen kérlek…
meghalok érted, nem érzed?”

„Sokszor tűnődtem: Vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: Az utolsó pillanatig.”

„Kellett nekem, hogy rád akadjak,
kellett nekem, hogy megkedveljelek.
Kellett nekem beléd szeretnem.
Kellett, hogy meggyötörj,
hogy bálványozzalak szívemben,
s, hogy viszonyozásul megölj…”

„Lehet, hogy még fiatal vagy,
de egy valamit jegyezz meg:
a tündérmeséknek nem mindig
van boldog vége…”

„ A szerelem a halál, talán.”

„Ha azért sírsz, mert lement a nap, a könnyeid miatt nem fogod látni a csillagokat.”

„Attól, mert az arcomra fagyott a mosoly, még nem biztos, hogy boldog vagyok”


„Aki azt szeretné, hogy minden úgy történjen, mint a mesében, az csak a mesék végére emlékszik.”

-„a három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani.”

 "Mosoly lebegjen ajkadon, ha fáj is szíved,
Ne lásson át a fájdalmon a kíváncsi tömeg.
Ne tudja meg soha senki, ne tudják meg az emberek,
Hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet."


"Ma zúg a szél, töri az ágat,
Sajog a szív, ha feldúlja a bánat,
Vihar után csendes lesz a táj,
De a szív ezután is fáj."

* Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem

s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem.

Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?

Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!

* Volt egyszer egy mese nem mondták el végig,nem jutottunk tovább,csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,mikor a legszebb volt akkor hagytuk félbe...

* Mikor utoljára láttalak már nem

Szóltunk egymáshoz, csak mint két idegen

Vigyáztunk, nehogy szemünk összeérjen.

* Kiállok a tomboló szélbe, széttárom a karom, és várok. Várok, hátha a szél felkap, és elvisz Téged a szívemből messzire...

*Azoknak áll hatalmában leginkább megbántani minket, akiket szeretünk.”